Nincs cím

Sziasztok Kedveseim!
Nem voltak bejegyzések, mivel nem voltam internet közelbe, bár kétlem, hogy ez feltűnt valakinek is. Na de bele is vágok
Csodálatos dolog gyermeket vállalni, és azt felnevelni, látni első lépéseit, hallani első szavát, gügyögését, látni amit neked rajzolt, hogy rakd ki a hűtőre. De mennyi gond is van egy gyermekkel. Először is a baba folyamatos törődést igényel. Hányszor kell felkelni éjszaka arra, hogy sír, mert mondjuk épp jön a kis fogacskája. Aztán, ahogy növekszik, a bajok nem múlnak el. Sőt. Mégis ő lesz a szülő szeme fénye. DE, mi van akkor, ha szó szerint a szülő szeme fénye? Ha egy világtalan pár vállal gyermeket?
Ma véletlenül belekukkantottam egy filmbe, ami erről szólt. Két vak hzaspár gyermeket vállal. Ha először belegondolsz, lehetetlennek tűnik. És én azon a véleményen vagyok, hogy a gyerek így túl sok felelősséget vállal, hisz nem a szülő vigyáz, hogy a gyerek ki ne menjen az úttestre, hanem fordítva. A gyermek, fogja a szülő kezét, hogy vezesse az úton.
Megoszlanak vélemények ezzel kapcsolatban, de az biztos, hogy nekik is joguk van gyermeket vállalni, hisz micsoda öröm lehet az. És büszkék lehetnek magukra, hogy ők ezt csinálják.

De mikor láttam a nehéz életüket, a kanapén ülve elgondolkoztam azon, hogy mennyire szar emberek vagyunk. Mindenki nyávog, ha valami nem sikerül neki első próbálkozásra, valaki meg se próbálja, csak hajtogatja, hogy mennyire nem jó neki. Az emberek olyan apró problémákon készülnek ki, sírnak, amin más röhögne. Röhögne, emrt neki sokkal nehezebb. Mert gondoltatok már bele, hogy mennyien nem látnak, nem hallanak, esetleg mozgássérültek, MIKÖZBEN, TE azon siránkozol, hogy fáradt vagy. Esetleg, azért mert nem akarsz iskolába menni, míg másnak ez meg sem adatik.
Esetleg, gondoltál már arra, hogy felemeld a feneked, és elkezdj dolgozni, hogy azzal segíts a szüleidnek? Suli mellet se nehéz. Vagy ha ez nem menne, akkor próbálnál annyi értelmességet, tudást magadba szívni, hogy vidd valamire az életben.
Gondolkodjunk el néha, hogy mennyire eltörpülhetnek a mi gondjaink, a másé mellett.

Öngyilkosság.

Évente majdnem 1 millió ember lesz öngyilkos világszerte.

Évente 10 és 20 millió között van azok száma, akik megkísérelik az öngyilkosságot. 

A leggyakoribb a 14 és 44 év közötti emberek.

Nem tudom, ti ismertek-e olyan személyt, aki kísérelt már meg öngyilkosságot, esetleg öngyilkos lett. Én ismerek. Mikor megtudtam, hogy már többször is próbálkozott, nem hittem neki. Aztán megláttam a heget a csuklóján, és a nyakán. Annyi mindent szerettem volna neki mondani, de nyelvi hátrányok miatt nem tudtam. 

Elkezdtem neki mondani, hogy az élet szép, aztán megálltam, mert tudtam, hogy ezt a hazugságot én sem hiszem el. De akárhogy is van, akármennyire szar az életed mos, nem szabad feladni.

A fiú, mert fúi volt az illető, a legmosolygósabb, legboldogabbnak tűnő személy volt akkor a környezetemben. Mindig mosolygott, nevetett, csak akkor vehetted észre, hogy talán szomorú, ha mélyen a szemébe néztél. Mindenesetre sosem gondoltam volna, hogy pont ő az, aki beszeretné már fejezni.

Elkezdtem erről beszélni a barátnőimmel is, és kiderült, hogy szinte már mindegyik gondolt rá.  És én észre se vettem. Az egyik csak maga miatt gondolta meg. Mert egyszerűen nem volt senki az életébe, aki miatt szeretett volna maradni. A másik a barátja miatt. Én a félelem miatt. 

Sosem tudod, hogy milyen kis apró dologgal bánthatsz meg valakit, hogy milyen pici sértéssel, gúnnyal, sodorsz valakit a szikla szélére, ahol végül feladja.

Azóta is a fiú jár a fejemben. Utálom magam azért, mert nem tudok beszélni vele, mert nem beszélem a nyelvét, pedig annyi mindent mondhatnék neki. Gyakran gondolok arra, hogy egyik napról a másikra nem fogom látni, mert feladta, és én megakadályozhattam volna.

Elkezdhetném magyarázni neked is, kedvesem, hogy az élet szép. De mind ez hazugság, mert az élet igenis szar, és nehéz, és fájdalmas. De TE alakítod magadnak a sorsodat, de formálod azt, és mindig van választásod. Higgy magadban, mert más nem fog, és csináld végig, küzdj, harcolj, és mutasd meg, hogy Te képes vagy rá. Megcsinálod, és eléred az álmaid, és boldog leszel.

Első nap: Írj a jelenlegi kapcsolatodról, vagy ha szingli vagy, a szingliségről.

Vágjunk is bele a közepébe. Szingli vagyok.

Soha nem volt még komolyabb kapcsolatom, ha azt vesszük komolytalan se. Kavartam fiúkkal, volt, hogy több ideig is kitartottunk egymás mellett, ami egy hónapot jelent, de többre nem futotta. Tulajdonképpen, 2-3 fiú volt, akivel első találkozás után még beszéltem is. Mármint, találkoztunk valahol, (általában buliban) smároltunk, és itt vége is szokott lenni a kalandnak. 

Ebből áll a szingli élet számomra. Néha egy hétvégi buli, a májamat különböző alkohollal való mérgezés, néhány futó kaland, de még mindig szingli vagyok. 

Egyhamar nem is változik ez az álláspont, mivel nincs a környezetemben, olyan fiú aki megfelelne az igényeimnek. Pedig igazán nincsenek nagy igényeim. Lényegében semmi. Persze, nézem a külsőt, (mert amúgy könyörgöm, ki nem?), de nincsenek nagy elvárásaim, mint egyeseknek, hogy kék szem, barna haj, vagy mittomén'. Úgy gondolom, hogyha találkozok Vele, akkor azt érezni fogom, hogy ő más, hogy ő különleges.

De különben szinglinek lenni szar. Jó, azért örülök, hogy 17 évesen nem vagyok túl egy 2 éves kapcsolaton, mert az már milyen? Nem is volt az olyannak gyerekkora. Én legalább kiélem magam, tapasztalatot szerzek, de azért jól esne már nekem is egy kis törődés.

Persze, sok szingli azt mondja, hogy ő nem bánja, hogy nincs senkije, hogy neki fontosabb dolgai is akadnak, mint ezen siránkozni. Igen, ez valóban igaz, de a szíve mélyén mindenki vágyik arra a szeretetre, amit a szüleitől nem kaphat meg.

Szóval milyen szinglinek lenni?

Várod hogy bármelyik internetes portálon, felfedezzen valaki. Várni, hogy felugorjon egy csetablak, és rád írjon végre valaki, hogy "Szia.:)" Elmenni úgy egy buliba, hogy direkt kiöltözz azért, hogy végre felfigyeljenek rád, és veled is megtörténjen már az, ami már minden barátnőddel megtörtént, vagy amit szoktál látni a filmekben. Szeretnéd végre nemcsak a szüleidnek mondani, azt hogy szeretlek. Szeretnél valakivel randira menni. DE te csak otthon búslakodsz, és egyedül töltöd a hétvégéket, jobb esetben a barátnőiddel. Utálod a boldog. szerelmes embereket, utálod a romantikus filmeket, mert veled még sosem történt hasonló dolog.

Ez teljesen idétlennek, és depressziósnak hangzik. De én így érzem. Biztos, akkor idétlen és depressziós vagyok.

Sziasztok kedveskéim.

Mint látjátok, valami úton-módon a blogomba csöppentetek. Ha már itt vagytok, olvasgassatok picit, hátha megtetszenek irományaim, de lehetséges, hogy ezután a mondat után ki ixeltek. 

A blognak konkrét témája nincs. Csak amolyan unaloműző. Leírom majd a gondolataimat az éppen engem foglalkoztató témákról.
Magamról nem hiszem, hogy kell egy sornál is többet írni. Ha olvassátok majd a napi bejegyzéseket, akkor jobban megismertek mint a saját édesanyám (és tényleg).

Még régebben találtam egy blogon, egy 30 napos kihívást, és mivel nem tudtam miről is írjak, de írni mindenképp akartam, így elkezdem a kihívást. 

A kihívás a következőkből áll:

Első nap: Írj a jelenlegi kapcsolatodról, vagy ha szingli vagy, a szingliségről. 
Második nap: Hol szeretnél tartani 10 év múlva?
Harmadik nap: A drogról és alkoholról alkotott nézeteid. 
Negyedik nap: A vallásról alkotott nézeteid.
Ötödik nap: Ha volt olyan idő, amikor véget akartál vetni az életednek, írj róla. 
Hatodik nap: Írj 30 érdekes tényt magadról.
Hetedik nap: Írj a csillagjegyedről, és arról, szerinted mi jellemző a személyiségedre.
Nyolcadik nap: Elevenítsd fel a pillanatot, mikor a legelégedettebb voltál életedben.
Kilencedik nap: Mit szeretnél, milyen legyen a jövőd?
Tizedik nap: Elevenítsd fel életed első szerelmét, és az első csókot.
Tizenegyedik nap: Válogass össze 10 olyan dalt, ami felráz, és állítsd az iPodod shuffle módra.
Tizenkettedik nap: Vezesd végig a nap minden mozzanatát.
Tizenharmadik nap: Mi az a hely, ahová elköltöznél, vagy meglátogatnál?
Tizennegyedik nap: Mi a legkorábbi emléked?
Tizenötödik nap: A kedvenc Tumblr-jeid.
Tizenhatodik nap: Mit gondolsz a mainstream zenéről?
Tizenhetedik nap: A legjobb és a legrosszabb mozzanat ebben az évben.
Tizennyolcadik nap: Miben hiszel?
Tizenkilencedik nap: Emlékezz vissza, amikor tiszteletlen voltál a szüleiddel, és írj erről.
Huszadik nap: Mit gondolsz, mennyire fontos az oktatás?
Huszonegyedik nap: A kedvenc tv-show-d.
Huszonkettedik nap: Hogyan változtál meg az elmúlt két évben?
Huszonharmadik nap: Keress fotókat arról az 5 híres férfiról, akik tetszenek.
Huszonnegyedik nap: Mi a kedvenc filmet, és mit gondolsz róla?
Huszonötödik nap: Írj arról, aki elbűvöl téged – és írd meg, miért.
Huszonhatodik nap: Milyen típusú emberek vonzanak?
Huszonhetedik nap: Írj a problémádról.
Huszonnyolcadik nap: Írj arról, ami hiányzik az életedből.
Huszonkilencedik nap: Mik a céljaid a következő 30 napra?
Harmincadik nap: A legjobb és legrosszabb momentumok ebben a hónapban.